Alexandru Mușina: Macska-e a cica?

Din păcate acest articol este disponibil doar în Maghiară. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Alexandru Mușina: Macska-e a cica? Fordította Szonda Szabolcs. Marosvásárhely, Lector Kiadó, 2020.

Kategória: Szépirodalom, vers
Oldalszám. 136
Kötés: papír/puha kötés
ISBN 978-606-8957-22-7

A szerzőről:

Alexandru Mușina (1954–2013) a kortárs román irodalom, főleg az ún. nyolcvanas nemzedék meghatározó képviselője, szerzőként és teoretikusként, szervezőként is. Költő, próza- és esszéíró. Budila-Express (Bodola-Expressz) című nagylélegzetű poémáját sokan a nyolcvanas nemzedék emblematikus alkotásának tartják.

Szonda Szabolcs (1974, Sepsiszentgyörgy) műfordító, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója. Szépirodalmi kötetei: Kiegyezés a tükörrel (versek, Pont, 1998); Vagyontárgyalás (versek, Erdélyi Híradó – FISZ, 2002). Fontosabb műfordításai: Simona Popescu: Xilofon (Pont, 1998); Ardian-Christian Kuciuk: A hattyú feltalálásának éve (regény, Pont, 2005); Simona Popescu: Vedlések (regény, Pont, 2008); Dan Lungu: Tyúkok a mennyben (regény, Pont, 2016). Szakmai elismerései: Babits Mihály műfordítói ösztöndíj (2008, 2010); a Nemzeti Kulturális Alap Franyó Zoltán alkotói támogatása (2013–2014, 2018); a Román Kulturális Intézet műfordítói ösztöndíja (2015); a Litera irodalmi portál 2016-os Műhelynapló-díja (a csíkszeredai Székelyföld folyóirat szerkesztőségével).

A könyvről:

Alexandru Mușina két eredeti verseskötetét, amelyekből összeáll könyvünk, nem csak az rokonítja – és egyben képez izgalmas kontrasztot közöttük –, hogy a gyógyíthatatlan betegség árnyékában íródtak. Olvasásuk közben átélhető az, hogy a személyes elmúlás fenyegetésére lehet reagálni jótékony (ön)iróniába oldott keserűséggel, lázadással, nosztalgikusan, testiség és elmúlás, Erósz és Thanatosz folyamatos párbeszédével, találkoztatásával, sőt, mérkőztetésével, súlyos játékossággal és érzékenységgel, egyszerre benső és külső nézőpontból, kapaszkodót keresve, tettetett közömbösséggel, sztorizva, éles szemmel és empátiával „elkapott” társadalmi röntgenképekkel, emlékezetes figurákat teremtve vagy épp karikírozva, ismerős tónusokkal ábrázolt, mégis meglepő magánmitológiát alkotva, széles jelentésmezejű, szimbolikus mozzanatokból építkezve – életközelien, életesen, az olvasót társsá avató alkotás gyötrelmes, tiszta örömével. „Dáktör Niku velünk van” – akárcsak „atyja”. Legyen könyvünk olvasóival is, maradandóan, szórakoztatva elgondolkodtatóan!